ent. flt.
nominativ dákkár dákkárat
genitiv dákkára dákkáriid
akkusativ dákkára dákkáriid
illativ dákkárii dákkáriidda
lokativ dákkáris dákkáriin
komitativ dákkáriin dákkáriiguin
essiv dákkárin
Eanet sojahanhámit →

dákkár (pron. demonstr.)

  • (pron. demonstr.) sånn her
    Biret lea dákkár.
    Biret er sånn.
    Dál lea Biret maid hirpmahuvvan ahte dákkárat sáhttet dáhpáhuvvat.
    Nå er Biret også forskrekket over at slikt kan skje.
ent. flt.
nominativ dákkár dákkárat
genitiv dákkára dákkáriid
akkusativ dákkára dákkáriid
illativ dákkárii dákkáriidda
lokativ dákkáris dákkáriin
komitativ dákkáriin dákkáriiguin
essiv dákkárin
Eanet sojahanhámit →
dákkár Sátnehistorjá → Oza buot hámiid teavsttain →
  • dákkár pron. demonstr. attr.
  • dákkár pron. demonstr. ent. nominativ

Juoga ii doaimma?

Jus fuobmát meattáhusa, de berrešit váldit oktavuođa minguin. Čilge čuolmma ja muital guđe neahttalohkki dahje mobiilatelefovnna don geavahit, ja maid ledjet ohcame go fuobmájit váttisvuođa.

dákkár lea vejolaččat dán sáni hápmi:

dákkár Sátnehistorjá → Oza buot hámiid teavsttain →
  • dákkár pron. demonstr. attr.
  • dákkár pron. demonstr. ent. nominativ