ent. flt.
nominativ áhčči áhčit
akkusativ áhči áhčiid
genitiv áhči áhčiid
illativ áhččái áhčiide
lokativ áhčis áhčiin
komitativ áhčiin áhčiiguin
essiv áhččin
Eanet sojahanhámit →

áhčči (subst.)

  • 1. (subst.) far
    (mann som har ett eller flere barn)
    Áhčči ja eadni álgiba cegget lávu.
    Far og mor begynner å sette opp lavvoen.
  • 2. (om dyr) (subst.) far
    (hanndyr som har en eller flere unger)
ent. flt.
nominativ áhčči áhčit
akkusativ áhči áhčiid
genitiv áhči áhčiid
illativ áhččái áhčiide
lokativ áhčis áhčiin
komitativ áhčiin áhčiiguin
essiv áhččin
Eanet sojahanhámit →
áhčči Sátnehistorjá → Oza buot hámiid teavsttain →
  • áhčči subst. ent. nominativ

Juoga ii doaimma?

Jus fuobmát meattáhusa, de berrešit váldit oktavuođa minguin. Čilge čuolmma ja muital guđe neahttalohkki dahje mobiilatelefovnna don geavahit, ja maid ledjet ohcame go fuobmájit váttisvuođa.

áhčči lea vejolaččat dán sáni hápmi:

áhčči Sátnehistorjá → Oza buot hámiid teavsttain →
  • áhčči subst. ent. nominativ